Veszélyes játék - 7. rész
- Ez a fickó használhatatlan! - morgott Castle ahogy az üveg mögül figyelte Beckettet, amint próbálja puhítgatni a maszkmestert.
- Nyugi, tesó, meg fogja törni... - mondta Esposito. Rick csak a fejét csóválta, és lenézett - mostmár szakszerűen - bekötözött kezére. Hiába erőlködött a nyomozónő, minden jel arra utalt, hogy a pasas agykárosodást szenvedett a vécékefével mért ütéstől, és egyetlen értelmes szót sem szólt.
Úgy tíz perc újabb hasztalan próbálkozás után Ryan feje megjelent az ajtóban.
- Castle, látogatóid érkeztek! - mondta, majd felváltotta az írót, aki összevont szemöldökkel kivonult a szobából.
***
- Anya? Alexis? Mit kerestek ti itt? - kérdezte, ahogy meglátta a két hölgyet az őrsön.
- Hát nem is örülsz, hogy látsz? - kérdezte Martha, míg Alexis egy öleléssel válaszolt.
- Dehogynem, de otthon kellett volna maradnotok, rendőri védelem alatt! - mondta a férfi.
- Hát... Itt elég sok rendőr van. - mosolygott Alexis. - Hiányoztál, apa!
- Ti is nekem. Remélem, hamar vége lesz ennek az egésznek. - ült le Castle.
- Én is. Semmit se hallunk felőled mostanában. - húzott oda egy széket a lány is.
- Mi történt a kezeddel, Richard? - Martha kiszúrta a kötést, és aggódó arccal pásztázta.
- Egy őrült fickó kicsit megvágott. Beckett épp kihallgatja. - azzal felemelte kezét - De már szépen gyógyul. - Anyját azonban ez nem nagyon vigasztalta. Láthatóan az elfojtott aggodalom feltörni készült - és ez nem jelentett jót.
- Beszélek vele. - súgta apjának segítőkészen Alexis. Azonban Castle csak elmosolyodott, és felelt:
- Majd én.
***
- Minden rendben, anya? - lépett oda Rick a nőhöz, miután lánya elindult, hogy bekéredzkedjen a kihallgatásra.
- Nem fiam, nincs minden rendben. - ült le most Martha. - Meg akarnak ölni!
- Tudom, hogy aggaszt. Hidd el, engem is... - kezdte volna, de a mondat félbeszakadt.
- Aggaszt? Néha úgy érzem, Richard, fel sem fogod, mi történik! - remegett meg az asszony ajka. - Gondolj bele, ha Alexist fenyegetné valaki...
- Tudom, anya! És megpróbálnám megvédeni!
- De én nem tudlak! Téged ki véd meg, Richard? - nézett mélyen a kék szemekbe Martha.
- Beckett. - felelte Castle egyszerűen.
- Látom, nagyon bízol benne. - változott meg kissé a nő hangja.
- Igen. - őszinte válasz volt. Le sem tagadhatná...
- Remélem is, hogy vigyázni fog rád, mert ha valami bajod esik... - nem fejezte be a mondatot. Mindketten pontosan tudták, mire gondol.
- Eddig is vigyázott. - mosolyodott el Castle. Ez Martha arcára is egy halvány mosolyt csalt.
- Nagyon hálás lehetsz neki! - kuncogott. - Elpirultál...
- Mi? Én... Nem... Mi...? - ezúttal Rick-en volt a sor, hogy hebegjen. Aztán anyja arca ellágyult, és felvonta a szemöldökét.
- Hm...?
- Csak tudod... - vett mély lélegzetet a férfi. - Tegnap történt valami. Volt egy pillanat... Amikor mintha... Mintha...
- Folytasd csak!
- Nem tudom. Csak egy pillanat volt. De nem tudom kiverni a fejemből... - fújta ki a levegőt lassan Castle.
- Túl sokat gondolkodsz, Richard... - jegyezte meg Martha.
- Csak... Szeretnék válaszokat találni. - mondta komolyan a férfi.
- Talán rossz helyen keresed őket. - tette kezét Rick zakatoló szíve fölé Martha. Aztán lezárván a témát megszólalt: - Megkeresem Alexist. Jobb lesz, ha nem zavarunk tovább.
***
- Castle merre van? - kérdezte Kate Esposito-tól és Ryan-től. Alexisék már rég elmentek.
- Kiment a parkolóba, azt hiszem. Valami olyat mondott, hogy szív egy kis friss levegőt... - tűnődött Ryan.
- Kösz. - mondta gyorsan Beckett, majd elindult az említett helyszín felé, ám pár lépés után megtorpant, és kezébe vette mobiltelefonját. Egy SMS érkezett. Castletől.
Egy cím állt benne, és még ennyi: “Segíts!”
