2012. május 20., vasárnap

Castle 2. rész - Krisz


-         Iden, josz báci, bántotta a mászik mamit és papit – a kicsi még mindig anyja nyakához volt bújva, de a vékony alig hallható hang elég volt a nyomozónak ahhoz, hogy tudja, jó emberre gyanakszanak.
-         Ügyes vagy. Most már behozhatjuk.
-         Javi ha ez alapján hozod be és csukatod le Lilynek végig kell csinálni az egész tárgyalást és az összes hercehurcát, arról nem is beszélve, hogy azzal fognak védekezni, hogy egy négyéves nem eléggé megbízható. Nem engedem, hogy Lilynek végig keljen csinálnia ezt. – Kate anyatigrisként védte a lágyát.
-         Esposito Beckettnek igaza van – jelent meg Montgomery – Viszont, ha behozzák neki nem kel tudnia, hogy a szemtanú egy négy éves kislány.
-         DE kapitány, ott volt és tudni fogja, hogy ki a szemtanú, így viszont a lányom veszélyben van – ellenkezett újra Kate.
-         Beckett maga ezen az ügyön nem dolgozik. Esposito hozzák be a pasast.
A kapitány elviharzott, Esposito kiadta a járőröknek az utasítást és ő is elment. Kate az asztalához ült, ölében lányával és csak néztek egymásra a kicsivel. Lily apró kezeit anyukája arcára tette és megsimogatta, mintha azt mondaná semmi baj mami. Castle két bögre kávéval a kezében állt tőlük nem messze és azon gondolkodott vajon megzavarja-e anyát és lányát. Csendben sétált oda és a nő mellé tette a kávét. Katenek azok után is jól esett a forró ital, hogy reggel már ivott egyet. A kicsi lemászott az anyja öléből és odasétált az íróhoz. Castle gyakorlott mozdulattal vette fel a kicsit, akitől kapott egy puszit az arcára. Kate elmosolyodott és az jutott eszébe hogy mennyire jó lenne, ha Lilynek valóban Castle lenne az apja.
-         Gyere – fogta meg Kate kezét és kifelé húzta, a közeli parkba indultak, ami talán 5 percre, ha volt a kapitányságtól. Nem is olyan rég Kate ugyan ebben a parkban ücsörgött mikor megtudta az eredményeket barátnőjétől.
Lily boldogan futott a játszótérre a többi gyerek közé, míg a két felnőtt egy közeli padról tartották őt szemmel.
-         Kate most már beszélnünk kell a tegnap estéről.
-         Én… nem tudok most mit mondani.
-         Nem is kell, csak hallgass meg kérlek – a kérésre csak egy néma bólintást kapott, amivel a nő jelezte, hogy beszélhet – Kate én nem véletlenül akartalak tegnap megcsókolni, és nem csak azért mert hírtelen szánalmat éreztem. Csak egyvalamit éreztem és érzek, a szerelmet irántad Katherine Beckett.
-         Rick én…
-         Ne szakíts félbe kérlek. Szeretlek, már nagyon rég óta. Szeretem a nyomozót, a nőt, az anyát és mindent, ami te vagy. Veled akarom leélni az életemet. És végig akarok veled csinálni minden hivatalos dolgot, ami ahhoz kell, hogy Lily a megfelelő helyen legyen, veled, velünk.
Kate meghatódva hallgatta a férfi vallomását. Nem tudott mit mondani rá, úgy döntött inkább megmutatja. Két keze közé vette a férfi arcát és lágyan megcsókolta. A férfi a másodperc tört része alatt cselekedett, és visszacsókolt. A csók mindkettőjük számára ígéret volt egy közös jövőre. A levegő hiányában megszakadt csók után a játszó gyerek sokaság felé néztek és megnyugodtak, hogy Lily egy másik lánnyal nagy egyetértésben homokoznak.
Kate a férfihez bújt és fejét a mellkasának támasztotta.
-         Bárcsak te lennél az apja – szólalt meg alig hallhatóan.
-         Az vagyok. Nem attól leszek az apja, hogy egyezik a DNS-ünk, hanem attól hogy én fogom veled felnevelni veled, és leszek ott a sulis ünnepélyen, a nagy döntésekkor, ha elesik. És ami a legfontosabb azt szeretném ha engem tekintene az apjának.
-         Oh Rick – aznap már másodszorra jött ki ez a szó Kate száján, de a megdöbbenéstől és a meghatottságtól nem tudott mit mondani, csak megölelte a férfit.
Összeszedték a kislányt és kézen fogva visszaindultak a kapitányságra. A felnőttek csendben hallgatták, ahogy Lily arról mesél, hogy milyen jót játszottak azzal a másik kislánnyal. Mikor odaértek észrevették, hogy a fiúk éppen akkor vitték be a kihallgatóba a gyanúsítottat. Lily észrevette a férfit és anyja biztonságot nyújtó lábai mögé futott. Kate ránézett a mellette álló íróra, aki bólintott, felvette a kislányt a nyomozónő pedig a kihallgató szobába, a tükör mögül nézte, ahogy Esposito és Ryan próbálják megtörni a pasast.
-         Van egy szemtanúnk Mike – szólalt meg Ryan.
Mike elröhögte magát.
-         Az a kis pisis? A szüleinek fizetnie kellett volna. Ki nyírom azt a pisist – a férfi mondatára Katenek eldurrant az agya. Mint az őrült berohant a kihallgatóba és a falnak nyomta a férfit. Ő még mindig csak röhögött, kapott egy két ütést a nőtől, ám ekkor olyasvalami történt, amire senki nem számított. Ahogy Kate beleütött a férfi mellkasába valami fehér por szállt a levegőbe. Ryan és Esposito leszedték a férfiról a nyomozónőt. A férfit az egyik sarokba ültették.  Kate miután észrevette a fehér port, amit balszerencséjére be is lélegzett, elengedte a gyanúsítottat és előkapta a telefonját. Értesítette a vegyvédelmiseket, szólt a kint álló rendőröknek hogy figyeljenek Mikera, ő pedig elzavarta a fiúkat és ő is azonnal zuhanyozni ment.
Rick az asztalnál ült, ölében Lilyvel és virágokat rajzoltak egy papírra. Egyszer csak az egész őrs felbolydult és egy csomó fehérruhás rohant be az ajtón. A kapitány eléjük ment, tájékoztatta őket, de Rick nem hallotta. Lilyt a székre tette és odament.
-         Kapitány mi történt?
-         Valami fehér por elszabadult a kihallgatás során, Kate bent volt. És be is lélegezte.
-         Ugye nem… Ugye csak valami izé… - Castle nem tudta kimondani, amire hírtelen gondolt.
-         Ez csak elővigyázatosság Castle – paskolta meg az író vállát, de tudta, hogy ezzel nem nyugtatta meg, ő sem volt nyugodt.
A vegyvédelmisek, tekintettel arra, hogy egy bűnöző is ott volt a rendőrökkel őt átvitték egy másik kihallgatóba, amit lezártak és csak ők mehettek be, ugyanígy azt a kihallgatót is ahol a nyomozók tartózkodtak. Az orvosok vért vettek tőlük, de nem mondtak semmit. Kétségbe esve ültek a széken vagy a padlón épp ahová leültek.
-         Remélem csak szórakozott velünk az a szemét – törte meg a csendet Kate.
-         Nyugodj meg Beckett, nem lesz semmi baj – próbálta nyugtatani Ryan.
-         Könnyen beszélsz Kevin, ti a szoba másik végén álltatok, én belélegeztek az a valamit. Most kaptam vissza a lányomat, nem veszíthetem el egy ilyen miatt – kiabálva kezdte, de aztán erőtlen suttogásba ment át a hangja.
Egy két óra telt el, mire az eredmények megjöttek. Ahogy a doki megnézte a papírokat, kiadta az utasításokat. Mindenkit kiengedtek és mehetett a saját dolgára, kivéve Beckett nyomozót. Nem mondtak neki semmit csak megfogták a karját és kivezették a szobából a lift felé és beültették egy mentőbe. Rick és a kapitány látta mindezt és magyarázatot követelt. Lily ahogy meglátta, hogy az anyukáját egy fehér ruhás bácsi elvezeti kitépte kezét Rickéből és futni kezdett. Esposito még időben elkapta kicsit, tudta, ha a vegyisek elvezették társát az csak rosszat jelent, nem mehet most angyalka közelébe.
-         Mami, a mamit akajom - sikította és hatalmas krokodilkönnyek jelentek meg a szemében.
Castle átvette a kicsit és ütemesen simogatta a hátát miközben a kapitánnyal az orvost hallgatták.
-         Sajnálom, de Beckett nyomozó vérében kimutattunk egy vírust. Egyik felét ismerjük, de valaki módosította. Nem fertőz, csak ha belélegzik, a tüdőt támadja meg. Láz, köhögés, a tüdő felszakadhat aztán… - az orvos nem fejezte be, de tudta a vele szemben álló két férfi értette mit mond nekik – Már most hőemelkedése van. A hölgyet elvisszük a központba és megpróbáljuk megmenteni, megtalálni az ellenszert. Velünk jöhetnek, de csak üvegen keresztül láthatják őt.
Az orvos elment. A két férfi csak némán, szinte leforrázva álltak ott. Nem tudták felfogni, hogy az orvos az imént azt közölte velük, Kate talán meghalhat. Angyalka még mindig szívet tépően zokogott.
-         Legyen erős fiam, Katenek most szüksége van magára és angyalkának is. Menjünk oda. Hozom a kocsi kulcsom.
-         A mamit akajom – szipogta Lily.
-         Figyelj rám kicsi lány, a mami most beteg, de meg fog gyógyulni.
-         Medidéjed? – nézett reménykedve.
-         Megígérem – mondta és újra megölelte a kislányt. Megígérte pedig tudta, hogy talán nem fogja majd tudni betartani ígéretét. Talán elveszíti a nőt, akit szeret, pedig végre az övé lehetett. Nem tudta, hogy fog nélküle élni, ha megtörténik a rossz. A kapitány visszatért, együtt lementek a kocsihoz és Montgomery autójával a központba indultak.