2012. május 24., csütörtök

Castle 3. rész - Krisz


A kapitányságon Ryan és Esposito megpróbálták kiszedni Mikeból mi is volt az a fehér por ami a mellkasára volt erősítve.
-         Idefigyeljen Mike, ha most elmondja mi a franc volt az a por, és elmondja mi az ellenszer, akkor megússza egy életfogytiglanival a halálbüntetés helyett – Ryan szavai süket fülekre találtak, a férfi csak ült és vigyorgott tovább.
-         Maguk mekkora pancserok, még azt sem vették észre, hogy a mellkasomra van erősítve.
A két nyomozó otthagyta a kihallgatót, intettek az egyik rendőrnek és elvezették.
Közben a vegyvédelmisek is megérkeztek Kate-tel. Egy nagyszobába kísérték, amiben volt egy kisseb szoba, a négy fal közül az egyik üveg volt és egy beszélőnyílás is volt rajta. Vért vettek tőle és egy kórházi hálóinget is kapott. Csak bámult maga el. Félt. Félt, hogy elveszíti azokat, akiket szeret. Négy év után jött rá mekkora hibát követett el azzal, hogy lemondott lányáról, és most elveszítheti, újra. Végre színt vallottak egymásnak Rickkel és még egy kicsit sem élvezhetik a boldog életet. Gondolkodásában a külső ajtó nyílása zavarta meg.
-         Mami – kiabálta Lily és az üvegfalhoz szaladt, két kezét az üvegre rakta és pisze orrát is odanyomta. Kate ugyanúgy rakta az üveghez a kezét, ahogyan a lánya is.
-         Deje ki.
A hangszigetelt üveg miatt nem hallhatta mit is magyarázott a kicsi. Rick odasétált és a beszélőhöz emelte.
-         Mét nem jösz ki?
-         Figyelj rám angyalkám. A mami most beteg, légy jó kislány és fogadj szót – tartott egy levegővételnyi szünetet és folytatta – apának. Megígéred, hogy jó kislány leszel?
-         Iden – úgy nézett ki Lily meg is nyugodott.
Kicsi volt még ahhoz, hogy értse, mekkora veszélyben is van az ő anyukája, és hogy lehet már nem bújhat hozzá egy-egy rossz álomkor, vagy reggel ébredés után, ami már szinte a reggeli rituáléjukká vált. Castle letette angyalkát a földre, tekintetével kérte a kapitányt vigye távolabb és mikor már olyan távolságban voltak, Kate felé fordult.
-         Meg fogsz gyógyulni Kate.
-         Rick az orvosok elmondták mi az, amit tudnak, és az nagyon kevés. Tudom, hogy meghalhatok.
-         Ne mondj ilyet, meg fogják találni az ellenszert.
-         Kérlek, ne nehezítsd meg – csordult ki néhány könnycsepp a nő szeméből. – Emlékszer mikor megegyeztünk, ha történik veled valami, én gondját viselem Alexisnek?
-         Emlékszem, de…
-         Nincs de Rick, szeretném most ugyanezt kérni. Ne hagyd, hogy állami gondozásba kerüljön. Vidd most el innen, nem nézheti végig még egyszer, ahogy egy újabb szerette hal meg.
Rick némán egyezett bele szerelme kérésébe, még egyszer odavitte a kislányt a beszélőhöz.
-         A mami nagyon szeret, ezt ne felejtsd el kicsim.
-         Én isz szejetjek – simogatta meg apró kezeivel az üveget Lily.
A férfi némán fordult meg és elhagyták a termet. Lily szívet tépő zokogása még sokáig hallatszódott. Kate sem bírta tovább, térdre rogyott és utat engedett könnyeinek. Az orvos, aki állandóan Kate állapotát figyelte, és fél óránként a lázát mérte, most odasétált hozzá és az ágyhoz kísérte. Mire Castle haza autózott Lily a sok sírástól már álomba merült. Röviden tájékoztatta Marthat és Alexist, megkérte őket, hogy vigyázzanak rá, ő maga pedig visszaindult a központba. Nem akarta egyedül hagyni Katet. Ahogy a kapitány is mondta, Katenek szüksége van rá, és ő ott lesz neki.
Mire visszaért Katenek már magas láza volt és csúnyán köhögött. Castle körülnézett és rengeteg orvost látott a nő körül és még több gépet. Valamennyire rá is volt kapcsolva.
-         Mi történt? – kérdezte rémültem a kapitánytól.
-         Nagyon magas lett a láza és nagyon köhög. Az orvos szerint a módosított vírus a tüdejét támadja először. Keresik az ellenszert.
Rick addig rimánkodott az ott lévő tudósoknak, még nem kapott egy fehér ruhát és mehetett be a szeretett nőhöz. A nyomozónőn látszott, hogy beteg, a szeme körül sötét karikák éktelenkedtek, sápadt volt és nehezen lélegzett. Gépekre volt kötve és a kezéből is infúzió lógott.
-         Szia – jött az erőtlen hang.
-         Szia, hogy érzed magad?
-         Pocsékul, te viszont jól nézek ki ebben a maskarában. Fáj a mellkasom, fázok, és folyton köhögnöm kell – percekbe telt mire el tudta mondani, amit szeretne, a köhögések rettentő erősek voltak. Egy újabb köhögési roham rázta meg, az ott lévő orvosok egyelőre nem tudtak mást tenni megtámasztották előregörnyedt hátát. Kate fémes ízt érzett a szájában és még erősebb fájdalmat, mint amit eddig. Kezét leemelte a szájáról és máris, pár óra alatt bekövetkezett az amitől az orvosok nagyon tartottak, Kate tüdeje felszakadt, már vért is köhög.