A lépcső alján a lehetséges tettestárs állt. Alexis
valószínűleg hallotta a beszélgetést. Odasétáltam hozzá és magamhoz öleltem,
közben pedig egy köszönömöt suttogtam a fülébe.
Mióta magamhoz tértem a korházban most először volt, hogy egy időre, még
ha rövid időre is, de el tudtam felejteni a történteket. Tudtam lassú lesz a
gyógyulás, de aztán ránéztem azokra, akik körülöttem álltak Alexis, Martha,
Rick és eszembe jutottak azok, akikkel az előbb telefonáltunk és tudtam meg
fogok birkózni a dolgokkal, csak kell egy kis idő. Rövid idő alatt rájöttem,
nem kell mindennel egyedül küzdenem. Arra valók a barátok és arra való az a személy
is, akit életed párjának nevezel. Évekkel azelőtt mikor anyám meghalt és egy
bizonyos író könyvei segítettek át a mélyponton, még nem gondoltam volna, hogy
egyszer őt nevezem majd életem párjának. És bár Rick mellett is voltak
mélypontjaim, de ő és a barátaim segítettek. Néha csak hagyni kell, és
elfogadni a segítséget. AZ élet megleckéztetett és megtanított néhány dologra.
Azt is megtanultam, hogy a vihar után mindig kisüt a nap. Az én napom is
kisütött. Ezután már csak jobb jöhet.
Epilógus:
Ahogy
említettem, a napom kisütött. Fokozatosan, ugyan de kisütött. Egyáltalán nem
bántam meg, hogy akkor a barátaim átköltöztettek Richez, bár az óta kénytelenek
voltunk még egyszer költözni. A lakás kicsi lett. De nem szaladok úgy előre.
Nyolc hónappal az után, hogy összejöttünk, Richard Castle megkérte a kezemet.
Persze igent mondtam. AZ egy éves évfordulónkon pedig megtartottuk az esküvőt.
Nem volt nagy, de minden álmom valóra vált. Akkor még nem tudtuk, hogy nem csak
ketten állunk az oltár előtt. Az eljegyzés
után beszéltük meg, nem állunk az útjába a babának, ha jönni akar, jöjjön,
túlléptünk azon, amin kellett. Persze sose fogom elfelejteni a halott babánkat
és mindig tudni fogom éppen hány éves is lenne. Szóval az esküvő után pár
héttel kiderült, hogy kisbabát várok, pár héttel később meg az, hogy ikreket.
Rick ha tehette volna búra alá tett volna a kilenc hónapra, de kiegyeztünk
annyiban, hogy a munkát hanyagolom egy időre. Nem kellett győzködnie, és bár a
munkám volt az életem, ott hagytam. Most már elsősorban anya vagyok, a munka az
csak munka, most már a családom az életem. Három éve vagyok főállású anyuka és
még háromig biztos az leszek, mondhatom, nagyon élvezem. Az anyaságban sok édes
és esetünkben sok őrjítő pillanat is van. Az ikrek túlságosan is aktívak, bár
hála isten Loren kicsit nyugodtabb, mint a bátyja Ben, aki teljes mértékben az
apjára ütött. Nemcsak külsőre néz ki úgy, ahogy a férjem, de a viselkedése is.
HA valahova megyünk Bennek rögtön az az első, hogy mindent megtapogat. Lorent
pedig nemrég azon kaptam, hogy Ryanék házából lenyúlta Jenni egyik
porcelánbabáját. Hát égtem is rendesen. Loren csak a gyönyörű haját örökölte
apjától és egy kicsit a természetéből, de ő könnyebben szót fogad, ha az ember
rászól. Miközben a konyhában sürgölődök, és az ebédet készítem, azért fülelek
is, hogy meghalljam kisebbik lányom sírását, de alszik, mint a mormota.
Elizabeth még csak két hónapos. Hallom, ahogy csapódik a kocsi ajtaja, és apró
lábak szaladnak a ház felé. Elmosolyodok és várom, hogy berontsanak, mint egy
bomba.
-
Anya,
anya, nézd – futott felém és mutatta a kéken begipszelt kezét Ben. Hát igen,
reggel úgy gondolta, ha lépcsőt csinál a komód fiókjaiból magasabb lesz, mint
az apja. Természetesen leesett, így a kórházba kellett vinni. Mivel az iker dolog
működik, így Loren nem volt hajlandó megnyugodni addig amíg Rick őt is el nem
vitte magával. Így Elivel egyedül maradtunk. Loren is megjelent az ajtóban.
Arca könnyáztatta volt és szipogott.
-
Nagyon
szép, de nem akarom meglátni, hogy a bútorra mászol. Nem szabad, te is leszel
majd olyan nagy, mint apa – dorgáltam meg kisfiamat.
-
MI a
baj kicsim – fordultam most már a lányomhoz és még láttam, ahogy a fiam
kiszalad az udvarra játszani.
-
A baj
az, hogy ő nem kapott gipszet – jelent meg életem párja. – Eli alszik?
-
Mint
a mormota.
Megsimogattam
Loren buksiját és fel emeletem. Rick a babaszobába ment. Együtt fejeztük be a
főzést. Mikor megismertem Ricket nem voltam valami nagy konyhatündér, de az
évek során a főzésbe is belejöttem. Sőt sütit sütő anyuka lettem. A délutáni
alvás után az udvaron játszottunk az ikrekkel, mikor Alexis is megjelent. A
suli miatt sok dolga van, de ahogy tud, mindig haza látogat. Imádja a
testvéreit. Ben természetesen azonnal újságolni kezdte, hogy milyen kalandja
volt reggel. A nagylány beszaladt a szobájába és csakhamar fürdőruhában tért
vissza, majd letelepedett mellém a plédre ahol Elizabethel pihentünk. Át is
vette tőlem a kicsit. Azt hiszem Eli lesz olyan nyugodt természetű mind Alexis.
Miután kiderült, hogy Ben vízálló gipszet kapott, az ikrek és Rick már a
medencében játszottak.
-
Ben
haddá. Anya – kiabálta Loren.
A medence felé
néztem, a látványon először elmosolyodtam aztán elővettem szigorú anya
természetemet. Sajnos nekem kell lennem a szigorúbbnak, Rick egy pillanat alatt
képes ellágyulni tőlük. Ben megállás nélkül fröcskölte a húgát, Rick
távolabbról nézte a jelenetet, de nem lépett közbe, egész addig amíg Loren két
kézzel bele nem kapaszkodott Ben hajába.
-
Benjamin
Richard és Loren Johanna Castle, mit mondott anya?
-
Hod
nem flöckölünk és nem téplük a másik halát – pöszészte megadóan a kislányom.
-
Gyerünk
apa, hozd ki őket a vízből.
Rick megemelte a
két fejét lehorgasztott gyereket és kijött velük a medencéből, majd a plédre
ültek. A babát az apjára hagytam és nevelt lányommal együtt uzsonnát készíteni
indultunk a konyhába.
Az életem
mondhatni tökéletes. Három gyönyörű gyermekem van. Egy férjem, akit nagyon
szeretek és ő is szeret, erről minden este meggyőz. Van egy csodálatos mostoha
lányom. Már nem bánom, hogy nem vettem elő újra anyám ügyét, így is boldog
tudok lenni. Alexis kiment a gyerekekhez, Rick pedig bejött hozzám a konyhába.
Átöleltem a nyakát és kaptam tőle egy szenvedélyes csókot, ami egy újabb ígéret
volt egy csodás estére.
-
Szeretlek
Kate Castle.
-
Örökön
örökké Rick.
Vége
