2035.
február 3. Chicago belvárosa
Egy 20 év körüli fiatalember lépett be a bárba, mely kiépítésében egy kora 18. századi tavernára emlékeztette az embert. A pulthoz lépett, majd egy korsó sört kért.
- Egy korsó sört kérnék? – mondta a fiatalember.
- Személyit kérnék? - tette fel a kérdést a csapos. Majd a fiatalember elővette a személyijét és
míg megkapta a sörét körbetekintett a bárban. A kora esti óra ellenére kevesen voltak bent. A fiatalembert édesapja bárjára emlékeztette az „Old Hunt”-ra. Gyerekként sokat volt ott és bár csak ásványvizet és üdítőt kapott élvezte, hisz a vendégek mindig érdekes storykkal dobták fel az estéket. Bár gyerekként édesanyja mindig hamar ágyba parancsolta, de ő nem bánta, mert ezek a történetek néha ijesztőek voltak, ilyenkor mindig édesanyja ölébe menekült. De azóta, ahogy a mondás is tartja „Sok víz lefolyt már a Chicago-folyón”, ő is idősebb lett és elhagyta a szülői házat és a helyi egyetem a neves Chicagoi Egyetem hallgatója lett. A szülei sose gondolták volna, hogy pont ide fog jelentkezni, de nővéréhez hasonlóan ős is örökölte édesapja „zsenialítását”, de mellé még az édesanyja nyomozói képességei is párosultak, így nem volt meglepő mikor felvették az itteni egyetem Molekuláris Biológia szakára. Mind szüleit, mind barátait meglepte ez a lépés, de már a középiskola óta érdekelte őt a biológia világa. A családjában senki sem gondolta volna, hogy pont ő, Alex Castle biológus lesz. Mindenki úgy vélte, vagy író lesz, mint édesapja Richard Castle, vagy követi édesanyja példáját, rendőr lesz, akit Kate Castle-nak hívtak, vagy, ahogy a 12-es őrsön ismerték Kate Beckett. Ám nem ő inkább biológiát tanul és jól érzi magát itt, bár jóval hidegebb van, mint New Yorkban volt, de már ide köti őt az élete, a tanulmányai, a barátai és a barátnője is. Most is miatta van itt, egy hatalmas veszekedés után jött erre a helyre, hogy lenyugodhasson és tiszta fejjel gondolja végig az elmúlt napok eseményeit. Ő és Amy már nem először veszekedtek, de tudta, hogy ez is megoldódik, mint a többi. Erről a szülei jutottak eszébe.
- Vajon mit csinálhatnak – gondolta magában. – Apa biztos az új könyvét írja, anyja pedig figyeli őt. –gondolta Alex.
- Vajon az én házasságom is olyan lesz, mint az övék lett. –dünnyögte magában Alex, majd telefonjáért nyúlt és beütötte a számára oly ismerős számokat. Kicsöngött. Majd a 3 csörgésre fel is vették.
- Igen, Castle lakás. - szólt bele egy női hang.
- Szia anya, én vagyok Alex. Remélem nem zavarlak titeket. - kérdezte a férfi.
- Alex kicsikém, hogy vagy? Minden rendben van? Miért hívtál, csak nem történt valami?- záporoztak a kérdések a nőből.
- Anya nyugi, minden rendben csak hiányoztok apával. – felelte a férfi.
Hát igen még mindig meglátszik, hogy édesanyja nyomozó volt a rendőrségen.
- Csak emiatt hívtál kisfiam. – kérdezte a nő.
- Anyja neked nem lehet hazudni igaz?- kérdezte csöndesen Alex.
- Szóval megint összevesztettek Amy-vel, igazam van? - kérdezte Kate a fiától.
- Anya én már nem vagyok benne biztos, hogy Amy és én annyira összetartoznánk, mint te és apa. – mondta Alex a telefonba.
- Kicsikém én és az apád sok mindenen mentünk keresztül és szeretjük egymást. - felelte Kate Castle. – Alex, ha igazán szeretitek egymást, akkor ezen is túljuttok, de ehhez mind kettőtökre szükség van. Nekem és apádnak is sok akadályt kellett leküzdenünk mire eljutottunk az oltárig. Ma is úgy emlékszem az esküvőnk napjára, mintha csak pár órája mondtuk volna ki az igent.
2013. február 12.
Richard
Castle a Ferrari volánja mögött ülve ép arra várt, hogy a lámpa zöldre váltson.
Útban volt Jim Beckett otthona felé, hogy feltegyen a férfinak egy számára igen
fontos kérdést. A lámpa zöldre váltott és a férfi némán a gázra lépett és
folytatta útját a leendő apósa lakása felé. Pár percnyi autókázás után ért a házhoz,
majd leállította a motort, kiszállt a kocsiból és a ház felé vette az irányt.
Ám mielőtt bekopogott volna vett egy mély levegőt és magában elmormolt egy
imát. Bekopogott. Bentről csak ennyit lehetett hallani: - Egy pillanat és
megyek. – mondta az ott lakó úr.
A
férfi még gyorsan összeszedte a gondolatait és várt, bár csak pár másodperc
telt el de Castle számára óráknak tűnt, sose volt még ilyen ideges, pedig nem
ez volt az első házassága. De ennél tudta, hogy ez most tényleg egy életre szól
a szeretett nő oldalán. És ekkor kinyílt az ajtó és Kate apja Jim állt az
ajtóban.
-
Áhh Rick. Mit keresel itt? Katie-vel minden rendben? – kérdezte az öreg férfi.
-
Igen, ne aggódj Kate nagyon jól van, de most nem miatta jöttem, vagyis miatta,
de főként miattad. - habogta a férfi.
Jim
Beckett ezen jót mosolygott, hisz nem látta még így hebegni-habogna a fiatalabb
férfit.
-
Rick nem akarnál inkább bejönni, nem az utcát fűtöm.- mondta Jim.
-
Oh persze ne haragudj, csak kicsit ideges vagyok. – felelte Rick.
-
Azt látom. Gyere be és nyugodtan mond el miért jöttél!! mondta Jim.
-
Rendben. - felelte Rick.
Bementek
mindketten a házba és levették a kabátot, majd besétáltak a nappaliba, habár
Rick járt már itt egyszer-kétszer, ez idáig nem igazán nézett körül. A szobában
sok kép volt legtöbbjük Kate-t ábrázolta, vagy az édesanyját, Johannát. A lakás
annak ellenére, hogy évek óta csak egy férfi lakta rendezett és szép volt, bár
ehhez Kate is hozzájárult.
-
Rick hozhatok valamit inni.- Kérdezte a férfi. - A kávé ép most főtt le.
-
Köszönöm az jól jönne. – felelte a férfi Bár szíve szerint egy pohár whisky-t
inna, de kocsival jött és megígérte a szeretett nőnek, ha vezet, akkor nem
iszik.
Pár
perccel később az idősebb férfi egy tálcával lépett be a szobába. A tálcán két
csésze gőzölgő kávé volt. Rick elvette az egyiket és belekortyolt.
-
Finom. – jegyezte meg Castle.
-
Köszönöm, még Johanna tanított meg finom kávét főzni. Szóval mi járatban vagy
Rick, nem hiszem, hogy csak egy kávé miatt ugrottál be? – kérdezte Jim.
-
Igazad van. Volna egy kérésem, illetve egy kérdésem!- mondta kicsit idegesen
Rick.
-
Akkor bele is vágnék. Azért jöttem ma ide, hogy feltegyek neked egy igen fontos
kérdést! Mint te is tudod már lassan egy éve vagyunk egy pár Kate-tel és
mindennél jobban szeretem őt és úgy érzem eljött a mi időnk. Bár voltam házas
már, de azt hiszem, nem hiszem, hanem tudom, hogy azért nem működtek az előző
házasságaim, mert nem a nekem kijelölt nőt vettem el. 5 éve annak, hogy meg
találtam ezt a nőt és bár sokat kellett érte és vele küzdenem, de végül az
enyém lett a szíve és szeretném, ha ez életünk végéig így is maradna. Száz
szónak is egy a vége: Szeretném megkérni a lányod kezét.
-
Rick biztos vagy benne, Isten a tudója, hogy milyen makacs, önfejű egy nő az én
Katie-m.
-
Igen nekem már csak ő kell, vele akarok kelni, vele akarok lefeküdni és sok-sok
gyereket is akarok vele. Szóval akkor áldásod adod ránk Jim. – kérdezte Rick.
Én
nem állok a boldogságotok útjába fiam, láttam, hogy néz rád a lányom és látom
azt is, hogy milyen boldog mióta együtt vagytok. így igen áldásom rátok, de ha
csak egyszer is megríkatod az egy szem kicsi lányom, akkor lesz ne mulass,
értve vagyok? – kérdezte egy hatalmas mosoly kíséretében Jim Ricket. Majd kezet
fogtak és egy hirtelen mozdulattal Jim megölelte Castle-t és csak annyit súgott
a fülébe: - Köszönöm. –
-
És mikor akarod megkérni a lányom kezét?- kérdezte Jim.
-
Holnapután Valentin napon. Már mindent elrendeztem, csak a te beleegyezésed
kellett. – felelte Rick.
Rendben
van fiam és legyetek boldogak. Bárcsak a szeretett feleségem is megélhette
volna ezt a napot.- mondta bánatosan Jim.
Majd
kezet fogtak és megölelték egymást, ezután Castle felvette a kabátját és
elhagyta a házat. Rick boldogan köszönt el jövőbeli apósától és odasétált a
kocsihoz, majd bepattant és hazahajtott a lakására. Ám mielőtt még kiszállt az
autóból gondosan ellenőrizte a belső zsebében megbújó kis ékszeres dobozt, mely
egy csodaszép ékköves gyűrűt foglalt magában. Még egyszer ellenőrizte a kis
dobozt, majd helyére téve kiszállt a járműből és a lift felé indult. Beszállt a
liftbe és felment a második emeletre, majd a liftből kilépve a saját lakása
felé indult, ezután elővéve a lakáskulcsokat belépett az üres lakásba. Martha
még a színésziskolában volt, Alexis pedig az egyetemen, Kate pedig még
dolgozott. A férfi úgy döntött, hogy míg szerelme haza nem ér a munkából megír
pár fejezetet az új könyvéből. Kate csak késő este ért haza és mikor belépett a
lakásba csak a dolgozószobából szűrődött ki fény, így a nő tudta szerelme az új
könyvét írja. Halkan közelebb osont az ajtóhoz és fülelt, ám nem hallotta, hogy
párja a billentyűket ütné lefelé, ezért óvatosan benyitott és elmosolyodott a
látványra. Rick az íróasztalra dőlve szuszogót és Kate ezt irtó aranyosnak
gondolta, majd a férfi mellé lépett és egy apró csókot nyomott az ajkára. Rick
elmosolyodott majd kinyitotta a szemeit és ránézett a nőre.
-
Már haza is értél? Egyébként mennyi az idő? Biztos elaludtam!- záporoztak a
kérdések a férfitől.
-
Igen elaludtál, és már 20 óra is elmúlt. – felelte a nő.
Ám
ekkor a férfi gyomra egy hatalmasat korgott, melynek köszönhetően mindketten
hangosan felnevettek, majd a konyha irányába indultak. Miután megvacsoráztak,
lezuhanyoztak, fáradtan estek be az ágyba és egymást átölelve aludtak el. A
másnap is igen eseménytelenül zajlott, Kate az utolsó ügy jelentését írta, míg
Rick a következő két fejezetet írta meg. Az este a már megszokott rutin szerint
zajlott. Kate, Rick unszolására másnapra szabadságot vet ki, bár ezt nem nagyon
bánta, mert igazán megviselte az utolsó ügy. Boldogan feküdtek le este és csak
remélték, hogy a másnap jobb lesz. Kate még nem tudta, hogy mire készül
szerelme, de feltűnt neki, hogy valamit titkol a férfi. Ám mikor rákérdezett a
férfi csak rejtélyesen ennyit felelt:
- Nemsokára megtudod!!!
Ám
ez nem igazán nyugtatta meg a nőt és még többször kérdezett rá Rick-nél, de a
férfi egyszer sem mondta a tervét, ám biztosította a nőt, hogy minden a
legnagyobb rendben és nem kell aggódnia. Ám a nő mégsem nyugodott meg, mert ismerte már
annyira a férfit, hogy tudja, valami nagydologra készül. Hasonló eset már
történt: féléve jártak, amikor a férfi egy vadonatúj autót vásárolt neki. Lett
is belőle nagy veszekedés, aminek az lett a vége, hogy férfi visszavitte az
autót a kereskedésbe. Persze Kate boldog volt, hogy a férfi nem felejtette el a
féléves fordulót, de az autót akkor is túlzásnak tartotta. Mikor egy órával
később a férfi visszatért, már csak egy hatalmas csokor vörös rózsát tartott a
kezében. A nő ennek sokkal jobban örült és a pár órával korábbi vita a múlt
homályába veszett. Majd ezt követően egy hosszú, szenvedélyes éjszakát
töltöttek el.
Másnap
reggel Kate ébredt fel hamarabb, aminek örült, mert így lehetősége nyílt arra,
hogy előkészítse a férfi ajándékát, amely egy antik zsebóra volt, melyet Kate
nagy körültekintéssel választott ki Alexis segítségével. Ekkor még nem
gondolta, hogy a mai este, mely 2013. február 14-e volt gyökeresen
megváltoztatja az életét. Halkan kikelt az ágyból, hogy még véletlenül se
keltse fel a szerelmét, majd a férfira nézett, ki olyan édesen aludt, hogy az
egy mosolyt csalt a nő arcára. Óvatosan közelebb hajolt és egy lehelet finom
csókot nyomott a férfi ajkaira, melytől egy mosoly jelent meg Rick arcán. Ekkor
Kate megijedt, hogy esetleg ezzel felébresztette a férfit, de az aludt tovább. A
szekrényhez lépett és felvett egy pólót és egy farmert, majd Kate
megkönnyebbülve hagyta magára a férfit és sétált le a konyhába, hogy hozzá
kezdjen a Valentin-napi reggeli elkészítésének. A konyhából kellemes illatok
szállingóztak szét az egész lakásban így pár perccel később eljutottak a
hálószobába is. A férfi a palacsinta és a bacon illatára kelt fel. Ránézett az
órára és boldogan állapította meg, hogy végre eljött a nagy nap. Felkelt, majd
a szekrényhez sietett, magára kapott egy pólót és egy nadrágot és lesétált a
földszintre. Amint meglátta szerelmét
tevékenykedni a konyhában hirtelen elmosolyodott és a közös jövőjüket látta
maga előtt. A nőhöz lépett és hátulról átkarolta a derekát, majd belecsókolt a
nyakába.
-
Jó reggelt szépségem!! Mi jót csinálsz? – kérdezte Rick és közben egy percre se
engedte el a szeretett nőt.
-
Reggelit neked. – felelte a nő, majd megfordult és egy szenvedélyes csókot
adott szerelmének. A csók hosszú percekig tartott, ám abba kellett hagyni, mert
elfogyott a levegőjük. Rick ezután látta meg, hogy a palacsinták szív alakúak
és ez nagyon megtetszett neki és ezt meg is jegyezte:
- Ezek a palacsinták nagyon aranyosak. Hol
találtál ilyen formát? – tette fel a kérdést a férfi.
- Az egyik fiókban bukkantam rá több minta is
volt, de végülis Valentin nap van. – felelte a nő.
-
Ebben igazad van szívem. - mondta Rick.
-
Sétálj szépen az asztalhoz és ülj le, máris viszem a reggelit. - mondta Kate,
majd egy gyors csókkal elzavarta a férfit a konyhából.
Rick
leült a nagy étkezőasztalhoz és ott várta Kate-t. A nő pár perccel később
tányérokon hozta be a reggelit. És Rick szerint egy kicsit túlzásba is esett a
nő, hisz csak ketten voltak a lakásban, ám egy szót sem szól, csak jóízűen
falatozott az elétet finomságokból. Mindenből evett egy kicsit, hogy semmi
esetre se bántsa meg a szeretet nőt. A reggeli elfogyasztása után közösen
elmosogattak és rendet tettek a konyhában. Majd hirtelen megcsörrent Rick
mobilja. Meredith volt.
- Halló,
Rick vagyok,mit akarsz Meredith? – kérdezte a férfi.
-
Téged. felelte a nő. – Én még mindig
szeretlek Ricky. Jobban, mint a kis nyomozónőcskéd!
-
Állj le Meredith, én már nem szeretlek, én Kate-t szeretem és ezen semmi se
változtathat.- Rick.
Erre
már Kate is felfigyelt és oda lépett a férfi mellé és hallgatózni kezdett.
- Ide
figyelj Meredith többet ne hívj, megértettél, soha többet ne merészelj
felhívni. – mondta most már dühösen a férfi, majd letette a telefont.
-
Sajnálom kicsim….- mondta Rick.
-
Mit édesem, hisz most bizonyítottad be, hogy mennyire szeretsz!!! Köszönöm
neked. – válaszolta a nő.
Majd
a férfihoz lépett és szenvedélyesen megcsókolta. A nap további részében már
nyugodtan tudtak készülni az estére, mert Rick annyit elárult, hogy vacsorázni
viszi szerelmét egy különleges helyre. Napközben a lakásban ücsörögtek és
beszélgettek. sok téma került felszínre, mint például volt szerelmek, a
középiskola, az álmok és persze a jövő, melyet mindketten a másik oldalán
képzeltek el. A beszélgetés alatt a férfi esze persze végig az esti nagy
kérdésen járt, mindent tökéletesen akart csinálni, mert tudta a nő megérdemli
azt. Ez a nap gyorsan eltelt és már délután 5 óra volt. Kate összeszedte a
cuccait és haza sietett saját lakására, hogy kiválassza a megfelelő
ruhadarabot. A nő a szekrény előtt állt
és azon morfondírozott,, hogy mit is kellene felvenni-e a vacsorára. Rendkívüli
nyomozói érzékeinek köszönhetően sejtette, hogy ez az este meg fogja
változtatni az addigi életét. A nagy keresgélés közepette megtalálta a
tökéletes ruhadarabot, melyről tudta, hogy a férfinak le fog esni az álla. Ez
idő alatt a férfi is a szekrény előtt állt, ám az ő tevékenysége nem tartott
sokáig, mert már napok óta tudta, hogy mit is fog viselni a nagy napon. A férfi
erre a napra bérelt egy limuzint és azzal ment a nő lakásához. Majd felsétált a
2. emeletre és bekopogott.
-
Egy pillanat és megyek, addig gyere be Ricky!!! - Kate
-
Oké. – felelte Rick.
Majd
a kanapéhoz sétált és leült, így várta nőt, aki pár pillanat múlva meg is
jelent a férfi előtt. Rick megigézve nézte szerelmét.
-
Kate, valami eszméletlenül gyönyörű vagy ma este. – lelkendezett a férfi. „Én
vagyok a legszerencsésebb férfi a Földön.” – gondolta Rick.
-
Te is nagyon elegáns vagy szerelmem. – felelte Kate. – Szóval hova is viszel?
-
Az meglepetés lesz, ne kíváncsiskodj drágám! Mindent megtudsz majd a maga
idejében! -
magyarázta
a férfi.
Ezzel
le is zárult a beszélgetés. Az út nem tartott tovább, mint 10 perc. Ugyanis
ennyi idő kellett ahhoz, hogy kiérjenek a kikötőbe. Amikor kiszálltak és
meglátták a hajót, amin a következő kellemes pár órát fogják eltölteni,
mindkettőjük lélegzete elállt.
-
Ez csodaszép! – találta meg először a szavakat Kate.
-
Ez igen tényleg szép. – felelte a férfi. – Menjünk fel és élvezzük az estét.
Felsétáltak
és elfoglalták az asztalukat. Az étterem egy nagyon hangulatos hely volt,
stílusát tekintve kora 30-as évekbeli Bauhaus1 stílusát követe. A
berendezések az egyszerűségre törekedtek, nem volt semmi kirívó és minden
szépen és egyszerűen volt elhelyezve. Pont ez az egyszerűség tette olyan
rendkívül vonzóvá a helyet.
Miután helyet foglaltak, megjelent a pincér és két étlapot nyújtott át a párnak. Pár percnyi gondolkodás után ki is választották a számukra megfelelő ételt. Rick egy „Citromborsos lazac steaket, spanyol rizzsel és kerti fűszerekkel gazdagítva” rendelt, míg Kate egy „Pirított jércemellet zöldsalátával és héjas, fűszeres sült hasábburgonyával” rendelt. Az étel mellé Kate finom minőségi olasz bort választott, ami egy 2002-es Cabernet Sauvignon volt. Rick ezzel szemben egy 2000-es Dal Cero Passitos rendelt a lazac mellé. Az étel nagyon finom volt, mindketten jóllaktak és a bor is elfogyott. Rick úgy gondolta a desszert elfogyasztása után fogja megkérni szerelme kezét. A desszert mindkettejük számára „Kávékrémes csokoládétorta” volt. A zenekar ekkor egy ismerős dalt kezdet el játszani, melyről mindkettejüknek az „első közös” éjszakájuk jutott eszükbe. Ez a dal pedig nem volt más, mint a „In My Veins”.2 Rick megfogta Kate kezét, majd a táncparkettre vezette, ahol összebújva táncoltak. A szám vége után visszasétáltak az asztalukhoz, ám közben egy másodpercre se engedték el egymás kezét. Még körülbelül fél órát beszélgettek, mikor Kate úgy döntött ideje átadni az ajándékát a férfinak.
- Rick sokat gondolkoztam azon, hogy mit is kellene adnom neked és végül emellett döntöttem. Majd elővette a szépen becsomagolt dobozt, mely a zsebórát rejtette magában.3 Majd átnyújtotta a férfinak. Rick gyermeki reakcióval bontotta fel a dobozt és mikor meglátta tartalmát, nagyon meghatodótt.
- Köszönöm, mindig is vágytam egy ilyen típusú antik zsebórára, jól fog menni az öltönyeimhez. Szeretlek. –Rick.
- Én is szeretlek és örülök, hogy tetszik, az az igazság, hogy a lányod segített kiválasztani. – Kate.
A férfi erre elmosolyodott, majd az asztalon áthajolva egy gyengéd csókot adott a nőnek. Majd a férfin volt a sor. Rick vett egy mély levegőt, majd zakója belső zsebébe nyúlt és elővette a kis dobozt. Úgy döntött a legegyszerűbben és legtisztább módon fogja megkérni szerelme kezét.
Majd
felállta az asztaltól és a nő mellé lépett. Fél térdre ereszkedett és közben
kinyitotta a dobozt, ami egy apró, de annál gyönyörűbb gyűrűt rejtett magában.4
Ebben a pillanatban az egész étterem elhallgatott és még a óceán zúgását is
lehetett hallani.
- Katherine Beckett hozzám jössz feleségül?
kérdezte Rick.
Kate hirtelen nem tudott
megszólalni a meglepettségtől. Pár másodperccel később, mire megtalálta a
hangját, könnyes szemmel válaszolt a férfi kérdésére:
- Igen, igen, igen hozzád megyek!!! – Kate.
Mikor meglátta a gyűrűt
ismét elállt a szava. Csak ennyit sikerült kipréselni magából:
- Ez valami eszméletlenül gyönyörű!!! – Kate.
A férfi megfogta a nő kecses
kezét és a gyűrűt az ujjára húzta ezzel is megpecsételve a kettejük között lévő
kapcsolatot.
Hirtelen az egész étterem
hangos tapsviharban tört ki, majd a kapitány lépett az asztalukhoz, hogy
gratuláljon az ifjú párnak. Egy félórával később a hajó ugyanott kötött ki,
ahonnan pár órája elindult. Mindenki leszállt a hajóról és hazafelé vette az
irányt. Így tettek a friss jegyesek is. mikor hazaértek, csak levetkőztek és
együtt bújtak be az ágyba. Egymást átölelve aludtak el és egy közös jövőről álmodtak.
Másnap Kate boldogan kelt fel a szeretet férfi
oldalán, ismét a gyűrűre pillantott, majd elmosolyodott. a férfira nézett, aki
már fenn volt és a nőt bámulta, s csak ennyit mondott:
- SZERETLEK!!!
- Mindig. – felelte a nő.
2035. 02.03.
- Fiacskám ha tényleg
szereted Amy-t akkor ne add fel az első akadálynál. Küzdj érte és ha az élet
egy pofont ad és a földre kerülsz állj fel és küzdj tovább. – Rick
- Igazad van apa szeretem őt
és köszönöm, hogy meghallgatatok anyával, puszilom őt is és szeretlek titeket.
Most le kell tennem, mert van egy fontos beszélgetésem. Sziasztok. – Alex
- Szia kisfiam és vigyázz
magadra. – mondta egyszerre a Castle házaspár.
Rick átölelte a feleségét és
egy csókot nyomot a homlokára, majd visszasétáltak a dolgozószobába és folytatták
a mindennapi rutinná váló életet………
THE END
